SWIFT VS. WAGONR+ (PART II.)

Ígéretemhez híven itt a folytatás…

A hétvégén autópálya üzemmódban teszteltük az autót, meglehetõsen mostoha idõjárási körülmények között. Viharos szél, özönvízszerû esõzés, mindez éjjeli utazással párosítva.

Elsõ észrevételem még hétközben merült fel, ugyanis rendszeres esõzés “örvendeztette” meg az autós társadalmat. WagonR tulajdonosként maximum 30-40 km megtétele után félre kellett állnom, hogy a fényszórókat kissé megtisztogassam a rászáradt kosztól, ugyanis a megvilágított terület fényereje drasztikusan lecsökkent. Ezzel ellentétben, mikor Hatvan környékén jártunk, gondoltam megnézem mennyire retkes az autó orra, ugyanis a fényerõ nem változott. Megdöbbenésemre szinte teljesen tiszta volt a fényszóró, csak egy kevés “por” volt rajta, amit még hétközben szedhettem össze. Ezt nem csak autópálya tempónál tapasztaltam, hanem falusi totyorgásnál is, amikor rendesen verte ránk a koszt az elõttünk haladó helybéli tragacs (tényleg tragacs volt… a szerk.).

A következõ a zajterhelés, amit megemlítenék. A 76 lovas Doboz elég hangos volt úgy 120km/h-nál, és ez vmitõl halkabb lett olyan 140 körül. A Swift esetében ez 120-ig nagy-nagy csendet jelent, nem egy süketszoba, de sokkal halkabb, viszont 120 felett kifejezeten hangosnak találom. Eléggé fel kell hangosítanom a rádiót, hogy elnyomja a szélzajt, ugyanis itt nem a motorzaj dominál,mint a Doboz esetében, hanem a kasztni suhogása. Tervbe vettem az illesztések szigetelését úgy, mint a “B” oszlopra egymáshoz csukódó ajtók esetében van. Csak ehhez kell találnom fekete ajtószigetelést, mert mindenhol fehér és barna van…

A motor… Hát az bizony erõs. Nem is kicsit, hiszen a hosszú váltóáttételek ellenére megfelelõen rugalmas, könnyedén tartja a 140-150-es utazósebességet is. A fogyasztása természetesen már ennél a sebességnél nem olyan baráti, pontos értéket még nem tudok, de szinte követhetõ volt a benzinmutató erõsen lefelé tendáló mozgása. Saccra majd 8 liter a fogyi, de ezt pontosítani csak tankoláskor tudom, ami délután lesz. Mellesleg a fogyasztásmérõ 10,5-14,5 között mutatott, tehát abszolút használhatatlan bármilyen becslésre.

A kényelem megfelelõ, bár az elsõ részben írtam, hogy hiányolom a deréktámaszt a Wagon üléséhez képest, most nem éreztem a hiányát. Kissé puha az szivacsozás, kellemesen ölel körül  az oldaltámasz.  Egyhuzamban  260km  levezetése után  sem éreztem fáradságot kiszálláskor. Az alacsonyabb üléspozíció sem kényelmetlen, a padlótól mérve nem sok lehet a különbség a Dobozéhoz képest.

A mûszerfal világítást városi közlekedésben királynak minõsítem, ellenben este, esõben autópályán még a legkisebb fényerõ is zavaróan hat, valószínüleg a fehér szín miatt. A digitális kijelzõk fényerejének csökkentése itt értelmet nyer, hiszen pont megfelelõ mértékig veszi le a kapcsoló a fényerõt. Itt újabb buherációra van lehetõség, a mûszeregység fehér fényeit el kell tüntetni. A szín még nem dõlt el, a kék és a zöld van még versenyben. A kék mellet csak a dizájn szól, a zöld viszont nyugtatja a szemet. Meglátjuk. (a Doboz zöld fényt kapott annak idején az Opel féle “izzósárga” szín helyett)

Rövíden ennyi lenne, de természetesen “folytatása következik”..

Ha még nem unjátok..

Beküldte Danny Zuko

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..