ÖREGSZEM…?

…szóval csorgok az M7-en 100-zal, körülöttem elõzgetnek, tolakodnak. Egy idõ után jót röhögök rajtuk, mert a csendes csorgásban két kilométerkõ között kiszámoltam, mennyi idõt spórolnak, amíg véget nem ér az M7-es…aztán a 180 kilométeres út végére lefagyott a vigyorom, mert nem akartam elhinni, hogy feleannyi benzinbõl tettem meg ugyanazt az utat, mint egy évvel ezelõtt. És közben egyszer sem álltam meg, mert a lassú vágtában nem fáradtam el, a világ végéig is elcsorogtam volna szívesen. És kábé 15 perccel tartott tovább az út, mint egy éve.

…szóval csorgok 100-zal, és az jutott eszembe, hogy erre még a 20 éves skodám is képes volt. Meg az is eszembe jut, hogy igazából nincs miért rohanni, még ha jól is esik néha. Persze másoknak életformájuk a rohanás, bizonyára van is miért rohanniuk, nagy autókkal, 2-szeres fogyasztással; rohannak, hogy elkényeztetett kölkeik az enyémeknél tízszer, hússzor annyit örököljenek…és ha így folytatják, sokkal hamarabb. Vagy rohannak, mert a rafinált autóipar erre készteti õket a nem kevés pénzükért cserébe. Segítenek – buzdítanak?? – két végén égetni a gyertyákat: az életünkét, és az életterünkét. Pedig ugyanoda lyukadunk ki, és én nem is sokkal késõbb, olyan tempóban, amire a 20 éves skodám is képes volt, miközben, mondom, még gondolkodni is jut idõ. De minél többet gondolkodom, már annál kevésbé röhögök rajtuk. Fõleg amikor egy béemvés jobbról-elõzés közben majdnem belém jön. Idegbajos banda? Az! De nem is sejtik magukról, mert ahhoz nekik is 100-zal kellene csorogniuk, hogy legyen idejük észrevenni magukat – persze akkor már nem lenne mit észrevenni.

…szóval csorgok 100-zal, és rájövök, hogy igazából nem igaz, hogy rohan a világ, csak mi rohanunk. Hogy rohanhassunk, ahhoz egyre több pénz kell, amiért még többet rohanunk. Jó vicc – lenne, de sajnos igaz. Mérem az idõt, és csodálkozom, nézem a benzin fogyását, és megdöbbenek – ismét két koporsószeg a rohanásról szóló nem kevéssé globalista filozófiába.Mégis én érzem kisebbségben magam, ha nem így lenne, nem lenne üres elõttem a látóhatárig a külsõ sáv…

…csorgok 100-zal, amire a skkodám is képes volt, és elgondolkodom…most éppen azon, hogy miért fizettem ki a skodám értékének 20-szorosát. Jó, persze: ebben nagyobb a csönd, meg be is fér a család teljes cucca a csomagtartóba. De lényegében ugyanott vagyunk. Mai eszemmel , és 100-zal csorogva – amire ugye minden okom megvan – egész másért fizetnék ki ennyi plusz pénzt…lásd alább.

Aztán megérkezünk, telnek a napok a csodálatos Káli-medencében. A velünk együtt nyaraló barát-családdal esti sütögetés közben a tûz mellet beszélgetve kiderül, hogy nem csak én lógok ki a sorból – nem csak én csorgok a külsõ sávban. Õk érdekes elméletet gyártottak maguknak a közeljövõrõl, a fogyó kõolajról, meg az 1000 forintos benzinrõl, meg mindenrõl, ami ebbõl következik. Olyannyira, hogy két vasat tartanak a tûzben: vidéken is van egy házuk, meg a fõfaluban is. Így oda csiki-csukiznak, ahol a szerintük sötét közeljövõben érdemesebb lesz: vagy fával, ezzel-azzal fûtik a vidéki házukat, vagy beköltöznek pestre, ha ide elõbb tör be a tudomány valamelyik vívmánya. Amíg 100-zal csorogtam, megtettem az elsõ lépést a kõolajról való leszokás felé – ez a mûszeren is tisztán látszott, nem „szájenszfiksön”. Pedig piszkosul megy a rászoktatás, mert ma már a „kisautók” is majd másfél tonnásak, amit ugye mozgatni kell. Nem is tudom lassan hová pozícionálni a 76 lóerõs alig 1 tonnás suzukimat. Mindez akkor, amikor ha nem is 1000 forint egy liter benzin, de ki tudja, mit hoz a nem is távoli jövõ? Ez még akkor is horror, ha ragaszkodom a kisautómhoz – amibe ugyanúgy befért a család cucca – , meg a 100-zal csorgáshoz, ami úgy néz ki, szokásommá kezd válni. Én biztosan nem fogok nagy-kisautót, sem nagy-nagyautót venni, akárhogyan is csábítanak… mert bizony csábítanak, ehhez kétség sem fér.
Csábítanak, pedig ha valakik, õk biztosan tudják, hogy talán csak évekre vagyunk az 1000 forintos benzintõl, amit az egyre nagyobb kereslet – nagy-nehéz autók , bõven 100 lóerõ feletti beépített teljesítménnyel -, és az egyre szûkülõ kínálat indokol. Ülök a Káli-medencében, nem lehet nem észrevenni a füst hiányát, és sajnálnám is telefüstölni ezt a szép tájat. Mások nem sajnálnák, mert egyre drágábban egyre több, összességében egyre többet füstölõ autókat akarnak ránk sózni. Az autózás fejlõdését pedig haszontalan szoftverekkel, holdbéli dizájnnal képzelik el. Szerencsére nem mindenki!

http://totalcar.hu/tesztek/hondafcx!1

Az utóbbi két hetem történései annyira összecsengtek, fõleg a végén a fenti cikkel megkoronázva, hogy fogtam magam, és lekörmöltem eztet itten. És most már tudom, hogy mire érdemes majd váltani, ha elkopik a wagonR. Remélem addigra már megfizethetõ lesz, illetve remélem, addig kitart a wagonR, amire talán megfizethetõ lesz egy a fenti cikkben már LÉTEZÕ autó. Addig csorgok 100-zal, hogy kitartson addig a wagon, meg hogy legalább én ne hízlaljam annyira a szmogot, hogy ellepje kedvenc Káli-medencémet is. Bármilyen magasztosan is hangzik, ez mégis ennyire egyszerû. Addig is nem költök szoftverekkel teletömött, hasznavehetetlen divatautókra, jó nkem a wagon csorogni százzal, és még a csomagtartója is nagyob, mint a… na jó, nem akarom bántani a márkatársakat (sem ). Ennyi az egész: nem megenni, nem bedõlni, hanem kivárni… remélem, tényleg ilyen egyszerû. Lehet hogy tényleg öregszem? Vagy csak hülyülök? Szerintem nem én vagyok a hülye, még ha kisebbségben is érzem magam…. olykor. Mondjuk az M7-en csorogva. Bocsánat, ha hosszúra nyúltam.