Megtörtént. Egyszeri és megismételhetetlen. 
A beharangozó szerint megrendezték a bulit. Volt néhány kisebb szervezési hiba, késések, mérhetetlen por, stb. de egyszerûen SZUPER volt. Dél körül értünk Szárszóra a szállásunkra, majd egy kis biciklizés után már Kõröshegyen voltunk. Regisztráltunk, megkaptuk a rajtszámokat és élveztük a port, napsütést, tömeget. Kb. 88 méteres szintkülönbséget kellett a sztrádára való följutáshoz legyõzni, murvás, zúzalékos talajon tolva a biciklit a sok papucsos, stb. gyalogos közt. Ez már megérdemelt volna egy oklevelet. Közben a sétarepültetõ helikopter fölszállásai és a parkolóba érkezõ jármûvek gyönyörû port kavartak. Becsülettel lenyomtuk a magunk 18 km-ét a sztrádán. Ami azt jelenti, hogy elstartoltunk Zamárdi felé, enyhe emelkedõn, (a híd abba az irányba emelkedik) és viharos oldal/szembeszélben. Zamárdinál fordultunk és jöttünk vissza. Ha már verseny, akkor egy kicsit megnyomtam és sikerült sok bringást elhagyni. A Hídra érve egy kicsit zúztunk, itt 39,7 km/órát nyomtam. A Dani a középmezõny elején, én 2 perccel utána érkeztem a célba. Távidõm 47 perc. Természetesen ez nem kiugró teljesítmény, de elégedett voltam. (A szintidõ másfél óra volt) Visszatértünk Szárszóra ebédelni, majd este 8 körül a lezárt sztrádán gyalog visszasétáltunk a Völgyhídhoz (4 km). Jó félórás késéssel kezdték a lézer ámítást és tüzijátékot, ami nagyon tetszett. Éjfél körül ismét a lezárt sztrádán hazasétáltunk Szárszóra. (Én a belsõ sávban mentem és örültem, hogy milyen jó széles járda van )
Beküldte ugyörgy