Szombat délután kellemes meglepetésben volt részünk. Lalyos és kis – de nemrég gyarapodott – családja Bakonycsernye felé kormányozta a Rézbõrût, így végre személyesen is megismerkedhettünk a trónörökös, ifjabb wagonadminnal Péterrel is…
Autókról nem sok szó esett, de úgy gondolom ez most így volt rendjén. Az idõ amúgy is kevés volt, jó társaságban pedig kétszer olyan gyorsan szalad. Ildiék a közelgõ gyermekáldásra tekintettel megleptek bennünket néhány ruhával és több órányi gyerekzenével is. Mi kínáltuk õket enni-innivalóval, de csak a társaság legfiatalabb tagja volt egyre éhesebb és vágyott egy kis pihenésre is, így nehéz szívvel, de búcsút intettünk nekik. Egy gyors fotó azért belefért, majd Lalyosék hazafelé indultak és mi Rafael kollégámmal (a képen bal oldalon – egy Fiat Uno tulajdonosa, de a szíve a WagonR-é) dolgozni mentünk. Nagyon köszönjük, hogy megtiszteltek bennünket látogatássukkal! Megbeszéltük, hogy máskor is lesz még ilyen… 
Menta a nagy hidegre való tekintettel sapkát is vett… 