ÉRTÉKVESZTÉS – AMIRE FIGYELNI KELL!

Az A2 cikke

Akár többévnyi takarékoskodás eredménye úszhat el egy baleset következtében, de ha valaki hitelre vásárol jármûvet, karambol nélkül is „hátránnyal” küzd. A jármûre több százezres kamatot fizet ki az évek során, és mire az autó 5-6 évesen eladósorba jut, a használtautó-piacon csak a befektetett pénz töredékéért lesz eladható. Ezt az emberek nagyobb része el tudja fogadni, de sokakat lelkileg is tönkretesz, ha a futamidõ alatt valamilyen elõre nem látható esemény következik be. Lopásnál, önhibás törésnél (ha az autó totálkáros lesz) hiába áll a háttérben a casco biztosítás, csak nagy veszteségek árán lehet kiszállni az „üzletbõl”. Ugyanakkor komoly anyagi hátrány érheti a tulajdonost akkor is, ha egy balesetnél nem õ volt a hibás: amennyiben nem vagyunk elég körültekintõek a biztosítási eljárás során, hasonlóan rosszul járhatunk, mint a fent említett esetekben. Olvasónk úgy véli, a baleset miatt, amelyben õ vétlen volt, elveszíti eddig befizetett pénzét is, autóját is. Jogi szakértõnk viszont lát esélyt arra, hogy az ügy jó irányba forduljon. Íme panaszosunk levele:

2004. november végén vásároltam Nissan Almera típusú autómat, nullkilométeresen, hivatalos Nissan-márkakereskedõtõl. A kezdõrészlet 900 000 Ft volt, amit készpénzben befizettem. A havi törlesztés 48 000 Ft, aminek nem tudom pontosan a tõkerészét, de véleményem szerint nagyjából 33 000 Ft lehet. Összesen 15 hónapot fizettem eddig be. 2006. április 10-én álló autómba hátulról fékezés nélkül belerohant egy másik, és a Nissant nekilökte az elõttem levõnek is.
Az Almera váza deformálódott, az ajtók megszorultak, illetve elállnak a karosszériától, a jármû eleje is összetört. Az autóba beesik az esõ még zárt ajtónál és felhúzott ablaknál is. A kocsi mozgásképtelen, a hátsó kerék nem tud forogni, mert megszorult. A biztosító megnézte a jármûvet, a Nissan-márkaszervizzel közölte, hogy csak részletes árajánlat és az autó szétbontása után tudnak dönteni, mert gazdasági totálkár esete is fennállhat. Az EuroTax szerint az autóm 2 514 000 forintot ér most sérülésmentesen. A finanszírozó szerint a tõketartozásom 2 530 530 forint, tehát ha totálkárt állapít meg a biztosító, akkor még nekem kell 15 000 forintot befizetnem, hogy elengedjenek. Természetesen volt autó, nincs autó. Ezzel elbukom a 900 000 Ft kezdõrészletet és a másfél év alatt befizetett összeget.
A balesetnél vétlen voltam, a vétkes fél mind a három sértett fél felé (két autót löktem meg, akkora volt az ütközés) elismerte felelõsségét. Feljelentést nem tettem.

Ha az autót megjavítják (minõsége kétséges a sérülések nagysága miatt), a bekövetkezõ értékvesztés (törött autó) saccolásom szerint 500 000 Ft lehet, azaz a javított autó piaci értéke jóval a tõketartozás alatt marad, és még közel öt évig fizethetem a kamatokat és egyebet.

Mi a megoldás, mit tudok tenni? Lehet ilyenkor alkudozni a bankkal vagy a biztosítóval?

Név és cím a szerkesztõségben

(Az Autó2 újság 2006/4. számában megjelent cikk rövidített változata)

Dr. Kovács Kázmér, az A2 jogi szakértõje válaszol:

Olvasónknak nagy szerencséje, hogy nem önhibás cascós kárrendezésre, hanem idegenhibás teljes kártérítésre jogosult a károkozó kötelezõ felelõsségbiztosítása alapján. Sokan tudják, de kevesekben tudatosult, hogy a két kárrendezés között nemcsak a casco közismert önrészesedése a különbség. A kötelezõ biztosítás alapján történõ kárrendezésnél ugyanis a kártérítés mértékére, az érvényesíthetõ kár terjedelmére nem a biztosítási szerzõdés rendelkezései, hanem elsõsorban a Polgári Törvénykönyv kártérítési szabályai az irányadók.

Ezen utóbbiak azt jelentik, hogy a kárért felelõs személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beálló értékcsökkenést kell megtéríteni; ez közismert, de a kárért felelõs személy (esetleg a biztosító is) szívesen megfeledkezik róla, hogy nemcsak ezt, hanem azt a költséget is meg kell térítenie, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

Miért hangsúlyozom ezen utóbbit? A kárigény érvényesítése során nem mindegy, hogy a károsult a kárösszeget milyen címen igényli. Ha gépkocsiban bekövetkezett kárként kéri az ügyfél a térítést, akkor a biztosító joggal hivatkozik arra, hogy egy hitelbõl vásárolt gépkocsi nem fog többet érni a piacon, mint a készpénzért vásárolt, ezért a gépkocsiban bekövetkezett kár címén még kötelezõ felelõsségbiztosítás esetén is elzárkózik a kamatveszteség térítésétõl (casco biztosítás esetén a hitelkamatoknak mint költségeknek a térítése azért nem követelhetõ, mert nincs Magyarországon olyan casco biztosítás, ami a hitelkamatokra is vonatkozna).

Amennyiben azonban költségként kísérli meg az igényérvényesítést a felelõsségi kár károsultja, akkor a biztosító jogszerûen már nem zárkózhat el a kamatkülönbözet térítésétõl, hiszen a Ptk. fent idézett 355. § (4) bekezdése értelmében nemcsak a vagyonban beállt értékcsökkenést, hanem a károsultat ért vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költségeket is meg kell térítenie a károkozónak (és természetesen a károkozó helyébe lépõ felelõsségbiztosítónak is).

Ha az ügyfél másfél éve hitelre vásárolt gépkocsija totálkáros lett, az azt jelenti, hogy kell egy másik kocsit hitelre vásárolnia annak érdekében, hogy az eredeti állapot helyreálljon, vagyis legyen egy kocsija, amit használni tud. A finanszírozó nem fogja visszatéríteni az eddig fizetett kamatokat, és nem fogja elengedni (legfeljebb diszkontálni) a totálkárosítás folytán jelentkezõ rendkívüli elõtörlesztés okán a hitelhátralék kamatait sem. Az ügyfélnél zárási költségek és más költségek is felmerülnek a kétszeres hitelkiváltás folytán. Ezek a rendkívüli költségek és a kamatkülönbözet (figyelembe véve persze, hogy az újabb hitelnek késõbb jár le a futamideje, mint a korábbinak lejárt volna) térítésére a biztosító a Ptk. fent idézett szabálya alapján köteles, hiszen az a károsultnál mint jogellenes károkozó cselekménnyel összefüggésben felmerült költség jelentkezik, ami ennélfogva végsõ fokon peresíthetõ is.

Az ügyfél totálkár határán levõ károsodás esetén akkor tudja egyszerûbben megoldani a problémáját, ha inkább a kijavítást és az azzal együtt járó értékcsökkenést választja, mert kevesebb az utánajárás. Amennyiben azonban a gazdasági totálkár határát túllépi a sérülés mértéke, akkor a leírtak alapján joga van rá, hogy a balesettel összefüggésben valamennyi felmerült és dokumentált költsége (így a kamatkülönbözet, zárási költség stb.) megtérítését igényelje a károkozó felelõsségbiztosítójától, természetesen a vagyonában, tehát adott esetben a gépkocsijában bekövetkezett káron kívül.

Az Autó2 újság 2006/4. számában megjelent cikk rövidített változata

U.I.: nemsokára testközelbõl is beszámolhatók, egy kollégám révén.

Beküldte fóka

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .