WAGONOS SZEMTANÚ: ALEX88 DEVECSERBEN

az_udvar_amit_mi_takaritottunk.jpg

Sziasztok!

Elkészült a kis beszámolóm Devecserről. A célom az vele, hogy lássátok más szemszögből is a történéseket, ne csak azt amit a tv-ben mutatnak. Azt nem szeretném leírni, hogy mi is történt október 4-én hétfőn. Inkább a következményeket, amiket személyesen is megnézhettem. Október 16-án egy 50 fős egyetemistákból álló társaság köztük én is indult Kolontárra kárelhárítási munkákra.

A szervezőnk 3 nappal korábban kezdte el szervezni az utat. A 3 nap alatt 250 ezer forintot, rengeteg ruhát és tisztítószereket sikerült összegyűjteni valamint egy Soproni pékség felajánlott 100 kg pékárut.

en_menetfelszerelesben.jpg

Hajnalban indultunk Sopronból. 8-ra oda is értünk Devecser határához, ahol mintha egy másik világba léptünk volna be. Katonák, rendőrök mindenhol, elbarikádozva minden út, vegyvédelmi ruhás emberek és a pusztulás. Természetesen megállították a buszt, hogy miért is akarunk oda bemenni. Mikor mondtuk, hogy segíteni jöttünk azonnal beengedtek.

Az első képek sokkoltak mindenkit. Persze láttuk a tv-ben, hogy mi történt, de ez más volt. Ott állni és nézni, hogy nem maradt élet az iszapár után.
Először be kellett mennünk a bázisra ahol a Caritas emberei már vártak minket. Ott megkaptuk a védőfelszerelést. Gumicsizmát, saválló kesztyűt, védőszemüveget, maszkot, védőruhát. Beöltöztünk és vártuk a koordinátort, aki elmondja, hogy hová menjünk, mit csináljunk.
Amíg várakoztunk, hoztak nekünk reggelit. Szendvicseket, sütiket, teát.
Miután megjött a koordinátor egy kis okítás következett. Sokáig ne legyünk maszk nélkül, ha iszaposak leszünk azonnal mossuk le, mert nem azonnal fog fájni hanem majd este. Sok folyadékot igyunk a por miatt. És a legfontosabb, hogy ha meghalljuk a szirénát akkor dobjunk el mindent és fussunk magasabb helyre, mert akkor újra átszakadt a gát. Építettek elé egy másikat, de az csak lelassítja, meg nem állítja. Mikor ezt elmondták akkor egy kicsit azért összenéztünk, hogy ez tényleg nem vicc.
Ezután megkaptuk a lapátokat és elindultunk. Mire elértünk a célhoz volt időnk megnézni milyen pusztítást végzett az iszapár. Jóformán semmi nem maradt utána. Mindent vitt magával. És mindent befestett vörösre, mintha csak a Marson lettünk volna. Emellé párosult a sok gipsz és homok, amit szétszórtak.
Csoportokra lettünk osztva és minden csoport kapott egy házat, amit meg kellett tisztítania. Ez azt jelentette, hogy az udvarból az iszapot ki kellett lapátolni egész addig amíg nem látszott a fekete föld. És mindent ki kellett hordani konténerekbe. Teljesen ki kellett pucolni az udvart. A konténereket meg teherautók vitték és ürítették. Kíváncsiak voltunk, hogy mégis hová vihetik ezt a sok veszélyes hulladékot. Sok embert megkérdeztünk és mindenki azt mondta, hogy vissza a tározóba. Ez észszerűen hangzik, mert hová is vihetnék. De azzal vajon számoltak, hogy mennyivel több dolgot kell visszapakolni a tározóba? Mivel odavisznek mindent ami érintkezett az iszappal, bútorokat, törmeléket.
A munka nagyon lassan megy, egész nap alatt csak azzal az egy házzal végeztünk.

Találkoztunk egy helybeli idős bácsival. Tőle akartam kérdezni pár dolgot. Azt hittem, hogy nehéz lesz rávenni, hogy meséljen. De csak egy dolgot kellett kérdeznem és onnantól csak mesélt, mesélt. Most albérletben lakik és csak azért jött vissza, hogy összeszedje ami még menthető. Visszaköltözni nem akar és nem is tud. Mivel a ház össze fog dőlni úgy átáztak a falak. Mindenét kidobták elvitték, nem maradt semmije se. Arra a kérdésre, hogy tényleg annyian haltak-e meg amennyiről a tv-k beszélnek, azt mondta: „Nézzen körül, maga tényleg azt hiszi, hogy ami ekkora pusztítást végzett csak 9 embert ölt meg.” Erre nem tudtam mit válaszolni. Megköszönte, hogy itt voltunk segíteni és elment. Mi folytattuk a munkát.

egy_kis_energiapotlas_-_balrol_en.jpg

Nap végére a negyedik védőruhát használtam el, mert egy idő után átáztak. Kesztyűt 10 percenként cserélhettünk volna, folyton belefolyt az iszap. Mindenki nagyon elfáradt estére. Mikor visszaértünk a bázisra „lefertőtlenítettek” minket. Levették rólunk a védőruhát, mentősök lemosták az arcunkat, kimosták a szemünket, vacsoráztunk és elindultunk haza.

ez_mindent_elmond.jpg

Hogy a tv-ben mit mondanak azt nem tudom, de az biztos, hogy ott mostanában nem fog fű nőni. A talajcserét, amit követelnek a lakosok lehetetlen véghez vinni. És a porról is gondoskodni kell mert az még nagyobb kárt okozhat az emberben.

Nagyon örülök, hogy elmentem Devecserre. Ennyit is segíthettem és sokat tanultam az emberekről is.


Beküldte alex88
 
Egy kis háttérinformáció: Alex88 hozzászólására felfigyeltem az SKE hírei között. Egy gyors PÜ váltás után bevállalta, hogy “tudósít” minket a helyszínről. Alex képeit IDE PAKOLTAM FEL, a feliratra kattintva jutsz a képtárba.
Végül: Azt hiszem mindannyiunk nevében tolmácsolhatom a köszönetet Alexnek a tettéért és az írásáért!
Wagonadmin

Leave a Reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..