Egy szép verõfényes (és igen meleg) augusztusi napon megfogalmazódott szürkeállományom hátsó zugában (Velencei tó – Gazdagrét túra után), hogy klíma kell a gépbe! Ekkor boldog tulajdonosa voltam egy 1993-as évjáratú 1.3 GL Swiftnek (képek a képtáramban) mely 9 éves kora elmúltával is kifogástalan módon tette dolgát. Néhány hét utánajárás következtében a következõ dilemma elé kerültem (mint oly sokan mások) : Felszerelem (felújítom) a régi járgányt az igényeimnek megfelelõ „extrákkal”, vagy beruházok egy ezen felszereltséget magában hordozó másik, esetleg új járgányba ?
Az „extrák” a következõk lettek volna:
– Klíma
– Elektromos ablak
– Új gumik
– Fényezés ( piros szín lévén 9 év alatt a gondos ápolás ellenére már ráfért volna)
Ezen igények felmerülése után „baráti áras” megvalósítással is kb. 5-600e Ft kiadással kellett számolnom. Az autó értéke is körülbelül ezt a magasságot érte el a piacon (590e-ért számolták be végül), így elég egyértelmû volt, hogy bár a szívemhez nõtt, de mégiscsak tucat-autó. Nem képvisel különösebb értéket, mindössze jó állapotú volt.
Ezen adatok mérlegelése után jutottam el egy kedves ismerõsömhöz a Suzuki Pest berkeiben, akinél szinte naponta nézegettem az akkori „új” Swifteket: 86 LE 16V és benne mindaz, amit szerettem volna az autómba. A WagonR+ szerényen gömbölyödött a sarokban, kocka formája miatt felé sem mentem. Egyik ilyen alkalommal, mikor már szinte eldõlt, hogy Swift lesz, méghozzá sedan verzióban, kicsit nagy volt a tumultus a Swiftek környékén, és megközelítettem a Dobozt. Elsõ távoli pillantásaim számára nem volt vonzó, radikálisan „nemautó” formája elriasztott. Közelebbrõl nézve azonban bumfordi, barátságos autónak tûnt, gondoltam mit veszíthetek, és beleültem. Na ebben a pillanatban dõlt el, hogy ezt a járgányt ki kell próbálnom! Egy óra múlva már körözgettem is a régi Volga – szálló körül, és boldog mosollyal nyugtáztam: Hazaviszem!
Kicsit bólogatós, ugyanakkor a kanyarban rendkívül stabil futómûhangolás kényelme megragadott, az üléspozíció (szó szerint) Ég és Föld az akkori Swifthez képest. Mivel elég kevés alkalommal szabadulok ki a városi forgalomból, így a légellenállása nem számított. Hatalmas fényerejû elsõ fényszórók, kényelmes ülések, fordulatszám – kedvelõ motor, telis – tele mindenféle rakodóhellyel… Ezt nekem találták ki. Fordulékony, szinte bárhová be tudtam parkolni, ahol az autó méretén felül volt 40-50 centi hely. A gyári hangszóró helyekkel nekem mindig gondom volt, itt is 10 centis „cincogók” adták elõ a zenei aláfestést. Nem gond, a Swiftbõl átmentett mélyláda és erõsítõ majd megtámogatja. Fogyasztása ugyan magasabb volt a Swiftnél, míg azzal 6 liter környékén fogyasztott (6,7 volt télen, melegítve, 1-2. Sebességi fokozatban hóban ballagva napokig induláskor) a Doboz bizony 7 literrel érte csak be, és sajna a városon kívül is lecsúszott a torkán ennyi. Hozzáteszem, hogy a két autó között 200kg és még egy klíma is súlyosbította a Wagont, a légellenállásról nem is szólva. A rövid váltóáttételek is hozzájárultak a nagyobb fogyasztáshoz, cserébe elég sok 1.6-os autónak tudtam kellemetlen meglepetést okozni egy-egy lámpától való indulásnál J . Boldog dobozolás vette kezdetét, ami nem is ért volna ilyen hirtelen véget, ha nincs az a fránya rozsda. Amikor elõször olvastam róla a neten, azonnal árgus szemekkel fürkésztem át a kasztnit. Nagy megkönnyebbülésemre nem találtam semmit, egészen az idei tavaszi nagytakarításig L . Ekkor sajnos én is felfedeztem az ominózus pöttyöket az ajtókereten, és mivel közeledett az õszi vizsga, egyéb felújítandó dolgokat is találtam. A hátsó fékek 70e km alatt szinte teljesen megadták magukat, dobostól, betétestõl, kézifékbowdenestõl cserére szorultak. Kellett volna venni 4 új gumit (a gyári Klébereket nehéz überelni, csak kissé gyorsan kopnak) melyek kb. 55-e km alatt kopásjelzõig fogytak. Ehhez jött még a rozsda, ami nálam az egyetlen mumus autóügyben, mert mindent ki lehet cserélni és javítani, de ha egyszer egy gép elkezd rozsdásodni, akkor az számomra a legrosszabbat jelenti.
Ezen okok vezettek az autócseréhez, az SX4 elég drága még, a Swiftet meg amúgy is megnéztük párszor, így némi utánajárással becseréltük az autót. A „Tagok Képtárá”-ban megtalálható az a kétoldalas Eurotax értékelés ami alapján elég kevés pénzért, de beszámították a nem éppen keresett Dobozt.
Ennyit az elõzményekrõl, melyek kissé hosszúra nyúltak, ehhez képest az összehasonlítás tényleg csak egy szösszenet. Véleményem szerint az elõzmények is számítanak, ki – milyen autóból ült át, milyen elvárásokkal indult a Dobozolásnak és ehhez képest mik a tapasztalatai. Részemrõl maximálisan meg voltam elégedve a Wagonnal, megfelelt a céljaimnak, könnyedén vitte véghez a költözést és a lakásfelújítás cipelõs munkáit. Itt külön kiemelendõ a tetõsín, melyre a kasztni sérülése nélkül lehet csomagtartót és természetesen nagy lapos cuccokat tenni.
Tehát vágjunk bele az összehasonlításba:
WagonR+ GLX AC Extra
A klímás GLX felszereltséget nem részletezem, az „Extra” az autó megvételekor az elektromos szervó és a vezetõülés magasságállításának felár nélküli beszereltségét takarja. Rengeteg pakolóhely örvendeztette meg páromat, mivel a sok apró holmit végre volt hová tenni. Az ülések oldaltartása hagyott némi kívánni valót maga után, mivel a tempós kanyarodásért rajongok, így folyton be kellett könyökölnöm a két elsõ ülés közé…
A szervó kellemesen könnyû volt, de eleinte okozott egy kis meglepetést. Sebességfüggõ kormányrásegítés (de szépen írtam…) révén a hosszabb utazások után némi nyak és vállfájdalmat tapasztaltam, amirõl kiderült, hogy bizony izomláz. A beltér hatalmas, a térérzet kiváló. Lehajtott ülésekkel olyan (és akkora) cuccokat lehet betenni, hogy magam sem hittem el. Példának okáért egyszerre vittem haza benne 2db 100cm széles fotelágyat a bútorasztalostól.
Az autós újságírók gyakran teszik le voksukat az alacsony vagy perem nélküli csomagterek mellett, de ez nekem nem az esetem. Egy-egy komolyabb bevásárlás esetén a szatyrok a kiesés veszélyével fenyegettek, pláne ha hozzáveszem, hogy dombon lakunk és emelkedik a kocsibejáró is. Néhány kisebb nyekergéstõl eltekintve a beltér csendesnek mondható a Swift I után.
Az erõsen peres gumik nem barátai a magyar utaknak, a kátyúk döbbenetesen károsítják a felniket és a dísztárcsákat. Igen a dísztárcsákat, melyek elõször repednek, majd törnek, végül búcsút mondanak a tulajdonosaiknak. Egy héten belül tavalyelõtt télen 3 dísztárcsa lett az utak martaléka (2700Ft/db) így inkább nem tettem fel többet. El sem merem gondolni, hogy egy alufelnivel mit mûvelnek ezek az „utak”. A gyári Kléberek kiválóak, csak sajnos 55e km után már cserére szorultak. Hozzáteszem, hogy 2 telet is végigfutottak, ami eléggé koptatós üzem .
A fényszórók meglepõ fényerõt produkálnak, természetesen kaptak extra izzókat, de ezek rendszerint 4-5 hónap után az enyészetnek adták át magukat. A legutolsó darabok az Auchan-féle „legolcsóbbgagyikékbúrás” változatot képviselték, de ennek ellenére 1 évet simán üzemeltek, és most az új gépben folytatják pályafutásukat.
Az ára párban 1690Ft. (ez volt a reklám helye, de tényleg jó fényük van)
A parkolás könnyen kivitelezhetõ, kerekek a Doboz sarkaiban, a fordulási kör sugara a félelmetesen kevés 3,9m!!!! A hátránya a dobozformának a légellenállás, meg a tolatás közben nem látszó mögöttes jármû. A két méretes de számomra kissé érdekes alakú külsõ tükör segít a megoldásban.
Momentán ennyi jutott eszembe , de biztos lesz némi kiegészítés a dobozról.
Swift GLX AC CD
A forma kinek kinek ízlése szerint ítélendõ, erre nem térek ki. Megpróbálok abban a sorrendben haladni, mint feljebb a „doboz” jellemzésénél.
Pakolóhelyek. Na azok nincsenek. Legalábbis annyi, mint a Dobozban. Az ajtózsebek viccesen kicsik, elöl a hangszórók miatt vesztettek a hosszukból, érthetelen okból a szélességükbõl és a mélységükbõl. A térképeim (a PDA-k korában J ) alig férnek be (összesen 2 db, Magyarország és Budapest). A hátsó ajtóról angolosan távoztak, merthogy semmiféle zseb nem leledzik rajtuk. Igaz, itt is vannak hangszórók… A jobb elsõ ülés alatt van ugyan „fiók”, de egy láthatósági mellény és a szervízkönyv már meg is haladja kissé a méreteit. Az egyetlen plussz, hogy a „kardánbox” össze van kötve egy zseb által a mûszerfallal, cserébe azon nincs meg a hõn szeretett (már a Wartbimon is imádtam) polc. Az alapfelszereltségben nem lévõ kartámasz ürege kissé enyhíti hiányát.
Az ülések oldaltartása a háttámlán elég kellemes, de az ülõlap még mindig csapnivaló ebbõl a szempontból. Kényelmére nincs panasz, de a Wagon háttámlája jobban támasztotta a derekam, ebben kissé görnyedek, mint „hülyegyerek a Golf I-ben”. Itt máris lehetõség van „buherára”, mert ez ellen tenni szeretnék, s ha már lekerül a kárpit, lehet beépül az ülésfûtés is.
A kormányszervó már-már amerikaiasan könnyû, így elmaradtak az izomláz fájdalmai (meg talán hozzá is szoktam). Fordulékonyságra itt sem lehet panasz, de azért elmarad a Wagonétól. A hátralátás a kis szélvédõ miatt korlátozott, a hátsó oszlopból hiányoznak a már megszokott kis ablakok, elég nagy holtteret csinálnak. A külsõ tükrök hatalmasak, a házuk meg egyenesen „bazi” nagy. Susognak is autópályán, de minden más hihetetlenül csöndes.
A csomagtartó picit kisebb ugyan, de ezt a mélyládám kiváltásával orvosolom (épp ezügyben folyik a buhera). Örvendetes, hogy a Swift I csomagtartó pereme tovább él az új verzióban, a már fentebb említett okokból. A térérzet hmm… szóval elöl nincs vele semmi baj, széles, hosszú, a mûszerfal kialakítása is erre tesz rá. Hátul azonban a Wagonhoz szokott emberünk csak fejet csóvál és nem ül be. Ugyanis a fejtér olyan szûk oldalt, hogy ha ketten beülnek (a 3 ajtós csak 4 személyes, bár milliméterre ua. a mérete mint az 5 ajtósé) akkor a hátsó oszlophoz támaszthatják a fejük, minden oldalra hajtás nélkül. Mivel ez nekem elég ritkán(sohasem) fordul elõ (a hátraülés) így engem nem zavar, de véleményem szerint 170cm felett csak bukósisakban ajánlott, már csak az utak állapota miatt is…
A rugózás kiváló, lágy (gázos lengéscsillapítók, /70-es gumi a /60 helyett), de mégis megfelelõ akár sportosabb vezetéshez is az úttartása kanyarodáskor. Picit billen (a Wagon nagyobbat) és onnan kapaszkodik mint macska a függönyön.
A fényszórók majdnem megütik a Wagon szintjét fényerõben és terítésben, de kissé más jellegû a vetített kép. Lehet, hogy csak szokni kell. Mint pl. a motoros mozgatású kényelmi funkciókat. A fényszóró magasságállítása annyival lassabb, hogy azt hittem elõször, hogy nem mûködik. A vezetõoldali ablak csak lefelé automata, ami érthetetlen. Akárcsak a rádió kormányról történõ vezérlése: A CD funkciók logikusan, a MODE-váltás (tehát NEKEM logikusan CD és Rádió között) azonban végigkapcsolgatja az összes hullámsávot ha CD-rõl visszakapcsolok rádióra. Számomra ez hihetetlen elcseszés. Arról nem is szólva, hogy ami a CD-nél a számkeresõ, az a rádión nem a beprogramozott adók között váltogat, hanem szimpla keresést végez a hullámsávon belül fel vagy le. Ez így GAGYI… A rádió háttérvilágítása napsütésben nem elég, és ezt a fényerõt még meg is lehet felezni. Ki érti ezt? A mûszerek fényereje külön 4 fokozatban állítható a napi számlálóval, értelme nem sok, de legalább azok elégedettek, akik azzal példálóztak, hogy ilyen már az „ezerötös zsigában is vót”. A pillanatnyi fogyasztásmérõ kidobott pénz volt a gyár részérõl, mivel 2 és 45 liter között bármikor bármit mutat. Még ha lenne átlagfunkciója. A váltó a régi Swiftét idézi kapcsolhatóságban, komoly súlyú vasakat mozgat a kar, jó érzés „betenni” sebességbe. A Wagon bowdenes megoldása nekem túl lötyögõs volt, ha jól tudom Opel származék, akárcsak az Astra kormány és Corsa kapcsolók. A kormány anyaga kritikán aluli, a baloldali kürtgomb 3 évesen szinte kilyukadt a „borzasztó” sok használattól. A mostani gép kapcsolói kissé még túl finomak is.
A motorról és a teljesítményrõl egyelõre nem tudok érdemben írni, mivel bejáratós a gép, nyáron némi csapatás után beszámolok róla. Elõzetesen annyit, hogy 4000-nél kb.150-et megy, ami a hosszú váltónak köszönhetõen 6 liter környéki fogyasztással párosul.
A szellõzés kapcsolói mûködéstõl függetlenül az idegeimre mennek a mostani autókban, biztos velem van a baj, de a régi Swift tolókapcsolói jobban bejöttek. Ugyanis nem kellett kétszer megfognom, hogy egyik végállásból a másikba fordítsam/toljam. A dizájn persze sokat számít, de nekem kifejezettem idegesítõ. Az automata klímás autókról nem is szólva. Beállíthatsz 18-25°C-ig, vagy HIGH hõmérsékletre, amivel párosul a ventilátor full üzemmódba kapcsolása. Na ez szintén egy kicseszés szerintem.
Remélem mindenki jól szórakozott, reszkessetek, mert folytatása következik hamarosan…
D.Z