Már megint egy találkozó!És teljesen spontán! Csak úgy összefutottunk. Nem ismertük egymást elõtte,nem találkoztunk sohasem,…csak úgy,tök véletlenül,…szinte! Beszélgettünk,élveztük a kora tavaszi napsütést. Mi más lehetett volna a téma,mint az olaj-,gyertya- és légszûrõ csere,az utak állapota és a benzin minõsége. Tré egy világ,de mindegy!
Szóval panaszkodtunk,ahogy manapság sokan.
Azután megjelentek a „gazdáink”, ( Magyika és takuma sato ) legalábbis ahogy õk hiszik! Ez a két napszemcsis nagyfiú. (Röhögnöm kell!) Azt hiszik mi szolgáljuk õket! Hát mi mossuk le õket hetente,néha többször is? Mi költjük õrájuk a fizetésünk egy jelentõs részét? Mi etetjük õket vagy fordítva?! Na ugye! És akkor itt pöffeszkednek, mintha az õ tulajdonuk lennénk. Értük vagyunk??? Na neeee!
De nem baj! Hadd higgyék…
Mi WAGONOK úgyis tudjuk: Habár felül a gálya,alul a víznek árja,azért a ….khhhmmmm,……azért a ……. öööööö…..azért,….azért a víz az úr!